Kislány cipők régen és napjainkban

Sokan nem is gondolnák, hogy a tímár a hajdani cipőgyártás egyik, nélkülözhetetlen mestere volt. Hiszen régen nemhogy kisfiú vagy kislány cipők nem voltak, de a lábbelik használata is ritka jelenségnek számított, főleg falvakon. A kezdetekben annak érdekében, hogy az emberek megvédjék lábukat a hidegtől illetve a sérülésektől, állatbőrt aggattak, kötöttek a lábra, cipő gyanánt. Egyiptomban például, nádból és sásból voltak elkészítve úgy a felnőtt mint például a kislány cipők is.

A gazdaság és az ipar fejlődésével a lábbelik külseje is fejlődött. Egyre elterjedtebb lett a férfiak körében a részletesen kidolgozott állatbőrből készült csizma viselése. A nők, szintén bőrből készült topánkákat, csizmákat viseltek, hozzájuk hasonlóan néztek ki a kislány cipők is. Napjainkban elképzelhetetlen lenne, hogy mezítláb járjunk-keljünk, főleg egy nagyvárosban. A cipő nélküli járás már csak azok kiváltásága, akik befüvesített udvarral rendelkeznek és van, akit élvezettel tölt el, ha nyáron a fűszálak megcsiklandozhatják a talpukat.